Keszthelyi szárnyak

   

    Zöld fényekre vágytam.  
    Zöld karú, szerelmes fákra. 
    S egy vízmosta városra  
    tenyered kiszáradt tavában. 
    Az ablak – tetõterem szép szeme, 
    utcák zsivaja s halszaga, 
    jövõbeli férfiak oroszlánbûze, 
    s én, mint toronyszobám macskaillata: 
    Keszthely szíves kegyelme mind, 
    nyáréjszakám rejtett ékszere. 
    Lent a mólón eltûnõdöm: 
    ez már Isten másik élete, 
    hol napozógyékény a lepedõ helyett, 
    szavaim piros rúzzsal összemosva, 
    a kanyarban vénasszonytekintet, 
    s emléked máris vállamra dobva. 
    A felejtés lett éltetõ erõm, a  
    testre-száradt nyár, melyben 
    kedvem nem zsugorodik. 
    Madarak szállnak igaz szárnnyal 
    felém. 
    Mint valaha hazugságaid.

                                        (2002)

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Eikitia kincstára - © 2008 - 2024 - eikitia.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat